Vidéki Man goes to capital

Az albikeresésről egyenlőre elég volt ennyi, még lesz folytatás, hiszen nem meséltem, hova sikerült elköltöznöm B-kollegától. De most más lesz a téma. Egy keveset hangoztatott problémát akarok kivesézni, amivel vidéki életem során kb. egyszersem sikerült összefutnom, csak itt, a Nagy, Népes, Gazdag, Modern Fővárosban.

Vidéken úgy működik a dolog, hogy adva van egy áramszolgáltató, aki sok pénzt legombol tőled azért, hogy élni tudjál. A XXI. század hajnalán lényegében egy az egyben ki vagyunk téve az elektromos kütyüknek, amiben tároljuk az élelmiszert, amin nézzük a híradót és amin megmelegítjük a kaját. Hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezek nélkül senkik vagyunk, és ha valaki ezt nem hiszi el, kapjon áramszünetet este 9 után, aztán megtudja, hogy igazam van. Az áramszolgáltató pedig ugye azért van, hogy szolgáltassa nekünk azt a naftát, amivel ez a sok dolog működik, ezáltal tudjunk ÉLNI.

Vidéken nem nagyon vannak áramszünetek. Ha vannak is, 90%-uk előre bejelentett, mert valami kondenzátor-transzformátor cuccot ki kell selejtezni és újat berakni a helyére a trafóházban. Tehát előre szólnak. Itt, a Fővárosban, az ország kultúrális, gazdasági, ipari szívében ez NEM megolható.

Kb 2 hónapja voltam fent, mikor a számítógépem másodszorra is elszállt áramingadozás miatt. Szerencsére ekkor csak egy egynapos újratelepítési procedúra volt az ára a dolognak, de mikor megsuhintott az első ingadozás, akkor elfüstölt az alaplapom a gányba. Akkor csak hebegtem-habogtam. El sem akartam hinni, hogy ilyen előfordulhat egy 2milliós nagyvárosban. Hogy csak úgy ukk-mukk-fuck elszáll valami, mert BE VAN DUGVA A KONNEKTORBA (dugaszolóajzatba). Be sem volt kapcsolva. Lenyeltem a békát, ami nem volt könnyű. Egy új alaplap (biztosan az romlott el, kicsit értek a gépekhez, ki tudtam deríteni) minimum 15ezer HUF. Nekem pénzügyi gondjaim voltak ugye -lásd előző bejegyzések-, az egyetlen örömforrásom az volt, ha le tudtam ülni játszani a gép elé. Dehát nem tudtam, mert meghalt. Akkor és ott ez volt az, ami nagyon hiányzott. Ne csak a nincstelenség, az új környezet, a vizsgaidőszak, a próbaidős munkahely miatt stresszeljek, hanem ennek tetejébe szűnjön meg az egyetlen kis hely, ahova el tudok rejtőzni az élet szar oldala elől. Ha csaj lennék, biztos sírógörcsöt kaptam volna.

Azóta lényegében félek bekapcsolni a gépet. Mert vettem új alaplapot, mert hát KELLETT. A második ingadozásnál az ütő is megállt bennem, mikor újraindult a cucc. És nem tudott beboot-olni. Lassú mozdulatokkal kikapcsoltam és kibaktattam a konyhába, ahol elszívtam egy fél doboz cigit együltő helyemben. Anyázni sem tudtam. Kiégtem, azt hiszem.

Szerencsére csak a BIOS-ba kellett itt-ott belenyúlni a SATA-s vinyó miatt, és újra mehetett fel a vindóz, de ezzel nem untatok senkit, igazából a mai napig nem értem, mi a retek történt akkor és hogy tudtam megvarázsolni. A lényeg, hogy nem szállt el semmi benne.

Ja, és miért volt ingadozás? Mert beborult az ég és elkezdett fújni a szél. Ennyi elég volt, hogy hazavágja a fél Üllői út áramszolgáltatását.

És ne mondja nekem senki, hogy egy ilyen nagy városban, ahol ráadásul még ipar is van, meg a meleg miatt sok légkondi, ez sajnos természetes dolog, mert én :
- az áramért fizetek, nem is keveset, nem azért, hogy szétbasszák a számítógépemet, amit mellesleg nem is reklamálhatok nekik
- úgynevezett "nyugati" városokban érdekes módón ez egyáltalán nem probléma, legalábbis elég ritka, hogy 2 hónapon belül 2 vihar alatt 2 gépe füstöljön el EGY és UGYANAZON embernek.

Szóval elég nagy szopás ez a város ebből a szempontból. Hozzátenném még, a kettő elfüstölés Budapest teljesen más helyszínein történt, tehát azt sem lehet mondani, hogy szerencsétlen helyre költöztem, mert nem. Vagyis de, de nem ebből a szempontból. Ha most, a 3. helyen is elszáll valamim, esküszöm, berongyolok a helyi áramosokhoz és stílusosan elektromos sokkolóval addig buzergálom őket, míg szénné nem égnek.

Bocsánat, ma egy kissé agresszív voltam.