Vidéki Man goes to capital

26 éves, borostás, lusta, dohányzó ember vagyok.

Ez a mondat tökéletesen elmond rólam szinte mindent.

Miután ilyen frappánsan bemutattam szerénységemet, rá is
térhetünk a blog témájára.

26 évig éltem a pestiek által csak "vidék"-nek titulált
helyen. Tudjátok, ami nem Pest, az vidék. Bocsánat,
Vidék, nagy V-vel. Bár ez teljesen így igaz, de a pestiek
2 dolgot mindig kifelejtenek ebből az analógiából:
- vidékről nézve Budapest a vidék.
- ha nem lesajnálva ejtik ki ezt a szót, talán kevesebben
utálnák őket ezért.

Elképzelhetitek, hogy elröppent fiatalságom alatt mennyi
"bunkó pesti"-vel hozott össze a sors, és hogy milyen
hamar meggyűlöltem az egész fővárost, mondván, ahol ilyen
parasztok laknak, az nem lehet túl jó hely. Néhányszor
évente fel is utaztam muszályságból, mert ennek az
elbaszott országnak az elbaszott közlekedése persze
Pest-központú (erről nem tehet a mai ember, de ez más
kérdés). Utazásaim alatt pedig szinte csak a leggányabb
és legocsmányabb utcákat látogattam végig, ami mégjobban
eltökélt engem, hogy lenézzek mindent és mindenkit, aki
pesti.

Aztán én is felköltöztem.

Igen, irónikus bazz', talán túlságosan is. Kényszerűség
vitt rá, nem vagyok önkínzó típus. Történt, hogy Vidéken
már nem állt a zászló a cégnek, ahol dolgoztam, így
megélhetési okokból (értsd: éhhalállal küzdöttem)
keresnem kellett nagyon gyorsan egy másik céget, aki
alkalmaz. Ez meg is lett, de ahhoz, hogy egy pesti cégnek
programozzak, ahhoz XXI. század ide-vagy oda, nekem a
fővárosban kell lennem, aludnom, ennem, szórakoznom,
summa-summarum, fel kellett költöznöm. Ez legyen a
legkevesebb, gondoltam, hacsak nem akarok megmurdelni, szal' lenyeltem a békát és összecuccoltam.

Előljáróban annyit, hogy azóta sok mindent átérzek pesti oldalról, de még mindig nem bocsájtottam meg nekik demsky-t...