Csak annyit írtam az egyik postomban, hogy 2 hónap alatt másodszorra is elszállt a gépem, de azt nem írtam sehol, hogy első alkalommal a majdnemvoltexem kapcsolgatta ki-be az elosztót és valszín ez tett be neki.
Szóval bocs az össze-vissza kavargó elbeszélések miatt, már magam sem tudom, mit írtam és mit nem.
Folyt. köv.
2007.11.05. 16:29 M, az állat
Elég régen írtam bejegyzést a blogba, őszíntén szólva már kezdtem elfelejteni is, hogy blogot "írok". De küldetéstudatom miatt nem hagyhatom abba (sajnos), szóval erőt vettem magamon és új bejegyzést írok. Egyenlőre csak a régi postokat nézem át és biztosítok mindenkit, hogy lesz folytatás, hiszen rengeteg érdekes dolog történt velem az elmúlt 5 hónapban:) Kis ízelítő: új gép, egy rejtélyes műtét, egy időrabló online-játék, és az új, nagyobb, jobb, drágább albérlet.
Nőkről, drogról és szexről még mindig nem írok. (:S)
Szóval nemsokára új post, addig is egy kevés helyreigazítás:
-ha véletlenül elolvassa ezt a féligmeddigexem, akkor szeretném, ha tudná, hogy 5 hónap alatt elillant a haragom irányába, illetve az akkori bejegyzéseimet a düh fűtötte, ezért sikerültek sértőre és bunkóra
(a düh az írásom többi részére is rányomta bélyegét, így kerülhettek félreérthető dolgok beléjük, mint pl.:)
-a 18as villamos nem jár a Kosztolányin, csak akkoriban le volt zárva a Móricz ezért akkoriban igenis arra ment
-a Rönóós kollégához azért nem költöztem be, mert nem akartam felborítani az életét, szóval nem is beszéltünk ilyesmiről, így az a mondat, hogy "Lecuccoltam kedves Rönós barátom kecójába, fogtam 10 kiló alsógatyát meg zoknit és elrongyoltam a másik kedves barátom lakásába, ahol is hivatott voltam megkezdeni pesti életemet, ugyanis Rönós kollégához csak a cuccaim fértek be, jómagam már kevésbé." nem akart szemrehányó lenni, egyszerűen csak siettem az írással, semmi mögöttes szándékom nem volt ezzel
-a gépem nem feltétlenül a majdnemféligmeddigexem miatt szállt el, csak azért írtam, mert dühös voltam. Egyébként tutira miatta szállt el.
Ennyi. A hosszú mondatokért sorry.
Nőkről, drogról és szexről még mindig nem írok. (:S)
Szóval nemsokára új post, addig is egy kevés helyreigazítás:
-ha véletlenül elolvassa ezt a féligmeddigexem, akkor szeretném, ha tudná, hogy 5 hónap alatt elillant a haragom irányába, illetve az akkori bejegyzéseimet a düh fűtötte, ezért sikerültek sértőre és bunkóra
(a düh az írásom többi részére is rányomta bélyegét, így kerülhettek félreérthető dolgok beléjük, mint pl.:)
-a 18as villamos nem jár a Kosztolányin, csak akkoriban le volt zárva a Móricz ezért akkoriban igenis arra ment
-a Rönóós kollégához azért nem költöztem be, mert nem akartam felborítani az életét, szóval nem is beszéltünk ilyesmiről, így az a mondat, hogy "Lecuccoltam kedves Rönós barátom kecójába, fogtam 10 kiló alsógatyát meg zoknit és elrongyoltam a másik kedves barátom lakásába, ahol is hivatott voltam megkezdeni pesti életemet, ugyanis Rönós kollégához csak a cuccaim fértek be, jómagam már kevésbé." nem akart szemrehányó lenni, egyszerűen csak siettem az írással, semmi mögöttes szándékom nem volt ezzel
-a gépem nem feltétlenül a majdnemféligmeddigexem miatt szállt el, csak azért írtam, mert dühös voltam. Egyébként tutira miatta szállt el.
Ennyi. A hosszú mondatokért sorry.
Szólj hozzá!
Címkék: post új folyt köv
Ha beborul az ég, elszáll a gép
2007.06.27. 15:45 M, az állat
Az albikeresésről egyenlőre elég volt ennyi, még lesz folytatás, hiszen nem meséltem, hova sikerült elköltöznöm B-kollegától. De most más lesz a téma. Egy keveset hangoztatott problémát akarok kivesézni, amivel vidéki életem során kb. egyszersem sikerült összefutnom, csak itt, a Nagy, Népes, Gazdag, Modern Fővárosban.
Vidéken úgy működik a dolog, hogy adva van egy áramszolgáltató, aki sok pénzt legombol tőled azért, hogy élni tudjál. A XXI. század hajnalán lényegében egy az egyben ki vagyunk téve az elektromos kütyüknek, amiben tároljuk az élelmiszert, amin nézzük a híradót és amin megmelegítjük a kaját. Hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezek nélkül senkik vagyunk, és ha valaki ezt nem hiszi el, kapjon áramszünetet este 9 után, aztán megtudja, hogy igazam van. Az áramszolgáltató pedig ugye azért van, hogy szolgáltassa nekünk azt a naftát, amivel ez a sok dolog működik, ezáltal tudjunk ÉLNI.
Vidéken nem nagyon vannak áramszünetek. Ha vannak is, 90%-uk előre bejelentett, mert valami kondenzátor-transzformátor cuccot ki kell selejtezni és újat berakni a helyére a trafóházban. Tehát előre szólnak. Itt, a Fővárosban, az ország kultúrális, gazdasági, ipari szívében ez NEM megolható.
Kb 2 hónapja voltam fent, mikor a számítógépem másodszorra is elszállt áramingadozás miatt. Szerencsére ekkor csak egy egynapos újratelepítési procedúra volt az ára a dolognak, de mikor megsuhintott az első ingadozás, akkor elfüstölt az alaplapom a gányba. Akkor csak hebegtem-habogtam. El sem akartam hinni, hogy ilyen előfordulhat egy 2milliós nagyvárosban. Hogy csak úgy ukk-mukk-fuck elszáll valami, mert BE VAN DUGVA A KONNEKTORBA (dugaszolóajzatba). Be sem volt kapcsolva. Lenyeltem a békát, ami nem volt könnyű. Egy új alaplap (biztosan az romlott el, kicsit értek a gépekhez, ki tudtam deríteni) minimum 15ezer HUF. Nekem pénzügyi gondjaim voltak ugye -lásd előző bejegyzések-, az egyetlen örömforrásom az volt, ha le tudtam ülni játszani a gép elé. Dehát nem tudtam, mert meghalt. Akkor és ott ez volt az, ami nagyon hiányzott. Ne csak a nincstelenség, az új környezet, a vizsgaidőszak, a próbaidős munkahely miatt stresszeljek, hanem ennek tetejébe szűnjön meg az egyetlen kis hely, ahova el tudok rejtőzni az élet szar oldala elől. Ha csaj lennék, biztos sírógörcsöt kaptam volna.
Azóta lényegében félek bekapcsolni a gépet. Mert vettem új alaplapot, mert hát KELLETT. A második ingadozásnál az ütő is megállt bennem, mikor újraindult a cucc. És nem tudott beboot-olni. Lassú mozdulatokkal kikapcsoltam és kibaktattam a konyhába, ahol elszívtam egy fél doboz cigit együltő helyemben. Anyázni sem tudtam. Kiégtem, azt hiszem.
Szerencsére csak a BIOS-ba kellett itt-ott belenyúlni a SATA-s vinyó miatt, és újra mehetett fel a vindóz, de ezzel nem untatok senkit, igazából a mai napig nem értem, mi a retek történt akkor és hogy tudtam megvarázsolni. A lényeg, hogy nem szállt el semmi benne.
Ja, és miért volt ingadozás? Mert beborult az ég és elkezdett fújni a szél. Ennyi elég volt, hogy hazavágja a fél Üllői út áramszolgáltatását.
És ne mondja nekem senki, hogy egy ilyen nagy városban, ahol ráadásul még ipar is van, meg a meleg miatt sok légkondi, ez sajnos természetes dolog, mert én :
- az áramért fizetek, nem is keveset, nem azért, hogy szétbasszák a számítógépemet, amit mellesleg nem is reklamálhatok nekik
- úgynevezett "nyugati" városokban érdekes módón ez egyáltalán nem probléma, legalábbis elég ritka, hogy 2 hónapon belül 2 vihar alatt 2 gépe füstöljön el EGY és UGYANAZON embernek.
Szóval elég nagy szopás ez a város ebből a szempontból. Hozzátenném még, a kettő elfüstölés Budapest teljesen más helyszínein történt, tehát azt sem lehet mondani, hogy szerencsétlen helyre költöztem, mert nem. Vagyis de, de nem ebből a szempontból. Ha most, a 3. helyen is elszáll valamim, esküszöm, berongyolok a helyi áramosokhoz és stílusosan elektromos sokkolóval addig buzergálom őket, míg szénné nem égnek.
Bocsánat, ma egy kissé agresszív voltam.
Vidéken úgy működik a dolog, hogy adva van egy áramszolgáltató, aki sok pénzt legombol tőled azért, hogy élni tudjál. A XXI. század hajnalán lényegében egy az egyben ki vagyunk téve az elektromos kütyüknek, amiben tároljuk az élelmiszert, amin nézzük a híradót és amin megmelegítjük a kaját. Hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezek nélkül senkik vagyunk, és ha valaki ezt nem hiszi el, kapjon áramszünetet este 9 után, aztán megtudja, hogy igazam van. Az áramszolgáltató pedig ugye azért van, hogy szolgáltassa nekünk azt a naftát, amivel ez a sok dolog működik, ezáltal tudjunk ÉLNI.
Vidéken nem nagyon vannak áramszünetek. Ha vannak is, 90%-uk előre bejelentett, mert valami kondenzátor-transzformátor cuccot ki kell selejtezni és újat berakni a helyére a trafóházban. Tehát előre szólnak. Itt, a Fővárosban, az ország kultúrális, gazdasági, ipari szívében ez NEM megolható.
Kb 2 hónapja voltam fent, mikor a számítógépem másodszorra is elszállt áramingadozás miatt. Szerencsére ekkor csak egy egynapos újratelepítési procedúra volt az ára a dolognak, de mikor megsuhintott az első ingadozás, akkor elfüstölt az alaplapom a gányba. Akkor csak hebegtem-habogtam. El sem akartam hinni, hogy ilyen előfordulhat egy 2milliós nagyvárosban. Hogy csak úgy ukk-mukk-fuck elszáll valami, mert BE VAN DUGVA A KONNEKTORBA (dugaszolóajzatba). Be sem volt kapcsolva. Lenyeltem a békát, ami nem volt könnyű. Egy új alaplap (biztosan az romlott el, kicsit értek a gépekhez, ki tudtam deríteni) minimum 15ezer HUF. Nekem pénzügyi gondjaim voltak ugye -lásd előző bejegyzések-, az egyetlen örömforrásom az volt, ha le tudtam ülni játszani a gép elé. Dehát nem tudtam, mert meghalt. Akkor és ott ez volt az, ami nagyon hiányzott. Ne csak a nincstelenség, az új környezet, a vizsgaidőszak, a próbaidős munkahely miatt stresszeljek, hanem ennek tetejébe szűnjön meg az egyetlen kis hely, ahova el tudok rejtőzni az élet szar oldala elől. Ha csaj lennék, biztos sírógörcsöt kaptam volna.
Azóta lényegében félek bekapcsolni a gépet. Mert vettem új alaplapot, mert hát KELLETT. A második ingadozásnál az ütő is megállt bennem, mikor újraindult a cucc. És nem tudott beboot-olni. Lassú mozdulatokkal kikapcsoltam és kibaktattam a konyhába, ahol elszívtam egy fél doboz cigit együltő helyemben. Anyázni sem tudtam. Kiégtem, azt hiszem.
Szerencsére csak a BIOS-ba kellett itt-ott belenyúlni a SATA-s vinyó miatt, és újra mehetett fel a vindóz, de ezzel nem untatok senkit, igazából a mai napig nem értem, mi a retek történt akkor és hogy tudtam megvarázsolni. A lényeg, hogy nem szállt el semmi benne.
Ja, és miért volt ingadozás? Mert beborult az ég és elkezdett fújni a szél. Ennyi elég volt, hogy hazavágja a fél Üllői út áramszolgáltatását.
És ne mondja nekem senki, hogy egy ilyen nagy városban, ahol ráadásul még ipar is van, meg a meleg miatt sok légkondi, ez sajnos természetes dolog, mert én :
- az áramért fizetek, nem is keveset, nem azért, hogy szétbasszák a számítógépemet, amit mellesleg nem is reklamálhatok nekik
- úgynevezett "nyugati" városokban érdekes módón ez egyáltalán nem probléma, legalábbis elég ritka, hogy 2 hónapon belül 2 vihar alatt 2 gépe füstöljön el EGY és UGYANAZON embernek.
Szóval elég nagy szopás ez a város ebből a szempontból. Hozzátenném még, a kettő elfüstölés Budapest teljesen más helyszínein történt, tehát azt sem lehet mondani, hogy szerencsétlen helyre költöztem, mert nem. Vagyis de, de nem ebből a szempontból. Ha most, a 3. helyen is elszáll valamim, esküszöm, berongyolok a helyi áramosokhoz és stílusosan elektromos sokkolóval addig buzergálom őket, míg szénné nem égnek.
Bocsánat, ma egy kissé agresszív voltam.
Szólj hozzá!
1 Gbyte az NEM korlátlan!!!
2007.06.25. 16:08 M, az állat
...és akkor begurult a Rönóó a Kosztolányi Dezső térre, amiről akkor még nem tudtam, hogy az a Kosztolányi Dezső tér, sokkal inkább pesti életem első helszínét láttam benne. Kicsit izgultam és örültem, hogy itt lehetek, habár akkor még utáltam ezt az egész várost, de vonzott a sok ember, meg a nyüzsgés, meg minden ilyen hülyeség. AZ újdonság varázsával hatott rám minden. A villamost kerülgető öngyilkos-jelöltek, a kutyát sétáltató emberek unott arckifejezése, miközben megpróbálták lecibálni a parkban kempelő homelessekről a kis korcsukat, a teszkós-szatyrot szorongató, kifejezéstelen arcú nyugdíjasok, ahogy a 18as villamosra vártak. Persze akkor még nem vágtam azt, hogy ott megy a 18as is, többek között.
Ott álltam, kezemben egész életemmel - 50 kiló motyó + a gépem, meg a 19 colos CRT monitorom a maga 20 kilójával - és arra vártam, hogy valami legyen. Lecuccoltam kedves Rönós barátom kecójába, fogtam 10 kiló alsógatyát meg zoknit és elrongyoltam a másik kedves barátom lakásába, ahol is hivatott voltam megkezdeni pesti életemet, ugyanis Rönós kollégához csak a cuccaim fértek be, jómagam már kevésbé. Szóval irány volt a Blaha. Akkor még nem tudtam, milyen környék az. A Kosztolányi tetszett, aránylag szép volt és rendezett, a Blaháról meg csak annyit hallottam, hogy "Húúúú...". Valahogy mindenki ezt mondta, ha válaszoltam arra a kérdésre, hogy "Hol is fogsz lakni, míg nem tudsz elmenni saját albiba?". És megérkeztem a Blahára és csak annyit tudtam kinyögni, hogy "Húúúú...". Talán még volt erőm hozzátenni, hogy "..zdmeg".
A helyzetet némileg bonyolította az a tény, hogy a kedves munkatársam, akihez bekempeltem erre a rövid időre, az én ex-barátnőmmel lakott együtt. A drámai helyzet fokozása kedvéért mondhatnám, hogy ez csak akkor derült ki, mikor beléptem az ajtón, de ez hazugság lenne. Tudtam, hogy ki a barátnője, de úgy voltam vele, rég volt már az, mikor mi ketten együtt és különben is, na.
Jó, hülye voltam. Nem kicsit...
Hogy a kollega tudott-e erről, a mai napig fogalmam sincs. Meg lett beszélve, hogy max egy hónapig maradok, aztán tiplizek máshova, mégiscsak privátszféra, meg miegymás. A csaj is belement, ennek külön örültem. Volt egy hónapom, hogy összekapjam magamat anyagilag - legalábbis akkor még azt hittem. Többször is egyeztettem a lánnyal, magamhoz képest maximálisan jófej voltam, szerintem.
Ehhez képest 24 óra sem telt a beköltözésem boldog pillanatai és a konyhás-sírógörcsös beszélgetés között, aminek az lett a vége, hogy tiplizzek el, mert ő ezt már nem bírja. 24 óra. 24 kibaszott óra, a kurva életbe!
Na, ez egy kicsit megviselt, ugyanis el kellett költöznöm egy olyan munkatársamhoz, akit kb 2 napja ismertem és hajlandó volt "befogadni". Csak szegény csaj pasiját sajnálom, aki szintén kollega ugye és még nálam is szarabbul viselte, hogy segget csinált a szájából a nője miatt. Dehát ilyen ez a popszakma. (A mai napig arról álmodozom, hogy szakít a csajjal és mondja, hogy költözzek vissza oda. Bár a Blahán van a kéró, de újépítésű és nagyon konkrét. NAGYON!!! Olyan helyen akarok élni...)
Így kerültem A-kollegától B-kollegához, aki az Üllői út mellett lakott egy "garzonban", ami volt vagy 30 nm összesen, ebből én kaptam egy ágynak kinevezett 180 cm hosszú kanapét (majdnem 190 magas vagyok) és egy dohányzóasztalt. Így voltunk mi ott hárman, a kanapé, az asztal meg én. 7 nm. Egy egész életet kellett bezsúfolnom 7 kibaszott négyzetméterbe, ruhákkal, párnával, 19 colos CRT monitorral, meg mindennel együtt.
Amúgy szerettem ott lakni. Lakájos volt. (Na jó, nem hazudok. Szar volt. A srác az elején még aránylag normális volt, aztán kezdett furcsán viselkedni, majd bunkózni, de ezt hagyjuk. Nem szóltam vissza, nem szólhattam, mert végülis ő tett nekem szivességet, hogy nála lakhattam. Bár a második és egyben utolsó hónapban már fizettem az albi felét. De sebaj.)
Elkezdtem hát saját albit keresni. Valami közelebbit a munkahelyemhez, mert dél-pestről átrongyolni észak-budára a reggeli dugóban (kocsival járt B kollega, így én is), nem túl fain dolog. Főleg, ha képtelen vagy a minimális tájékozódásra. 1, azaz egy útvonalat ismert a szentem és az van neki berögződve a mai napig. Egy rohadt hosszú, kerülő út. Én nem sokat vezettem életemben, 9 év alatt alig 2000 kilómétert, de szerintem én jobban eligazodok már Pesten, mint ez a született pesti, aki egyébként díszpéldánya annak a fajtának, aki miatt mindenki utálja a fővárost.
Szóval egyik pénteken ellátogattam ebből a célból a Fernc körútra. Mármint albikeresés céljából. Mikor leszálltam a metróról pár cigánygulyával a hátamban, felhangzott vivaldi: négy évszak, tavasz az aluljáróban, mondom de király egy kúltúrkörnyék. A szétgrafittizett falakat észre sem vettem. dúdolgatva felbaktattam a felszínre, ahol azonnal (télleg') lelejmoltak egy szál finom vájszroj cigarettával, dehát ennyi még belefare, gondoltam. A felszín aztán durvábban le volt lakva, mint az én régi albim 2 és fél év alatt, itt már lezdtem gyanakodni, miért hírdették olyan olcsón a kecót. A mocsoktól és a graffititől aztán nem is
látszódott a 43-as kapuja, de nagy nehezen megtaláltam, beengedtek, stb. Gangos téma, rohadó falakkal és egy pszeudó-fűréteg középen, kikopott filcszőnyegnek álcázva. Felbaktattam a második VH-s filmbe is beillő lépcsőkön, és közben Berlin bombázására gondoltam, magam se tudom, miért. A lakás maga aránylag rendben volt, leszámítva a sok szart, amit bútornak hívtak. Elszívtam a srácokkal egy cigit, mondom nekem sajnos mennem kell, pedig olyan szívesen elteáznék velük még, dehát na. Mondták, hogy oké. Mosolyogva visszafordultam az ajtóból és megkérdezetem: egyébként internet van? Hogyne, korlátlan. Mondom zsír. Ja, csak annyi a baj vele - folytatták, - hogy a szomszédból jön rúteren keresztül és a letöltés az le van szabályozva. Mondom kedves kompetens kollégának, de hiszen most mondtad, hogy korlátlan. Ja, ja, korlátlan, bármilyen oldalt be lehet hozni, de letölteni csak 1 gigát lehet. Vigyorogtam és elmentem.
A metrónál már vivaldi: tél című száma ment hegedűszolóról, mikor felugrottam a kukacra....
Ott álltam, kezemben egész életemmel - 50 kiló motyó + a gépem, meg a 19 colos CRT monitorom a maga 20 kilójával - és arra vártam, hogy valami legyen. Lecuccoltam kedves Rönós barátom kecójába, fogtam 10 kiló alsógatyát meg zoknit és elrongyoltam a másik kedves barátom lakásába, ahol is hivatott voltam megkezdeni pesti életemet, ugyanis Rönós kollégához csak a cuccaim fértek be, jómagam már kevésbé. Szóval irány volt a Blaha. Akkor még nem tudtam, milyen környék az. A Kosztolányi tetszett, aránylag szép volt és rendezett, a Blaháról meg csak annyit hallottam, hogy "Húúúú...". Valahogy mindenki ezt mondta, ha válaszoltam arra a kérdésre, hogy "Hol is fogsz lakni, míg nem tudsz elmenni saját albiba?". És megérkeztem a Blahára és csak annyit tudtam kinyögni, hogy "Húúúú...". Talán még volt erőm hozzátenni, hogy "..zdmeg".
A helyzetet némileg bonyolította az a tény, hogy a kedves munkatársam, akihez bekempeltem erre a rövid időre, az én ex-barátnőmmel lakott együtt. A drámai helyzet fokozása kedvéért mondhatnám, hogy ez csak akkor derült ki, mikor beléptem az ajtón, de ez hazugság lenne. Tudtam, hogy ki a barátnője, de úgy voltam vele, rég volt már az, mikor mi ketten együtt és különben is, na.
Jó, hülye voltam. Nem kicsit...
Hogy a kollega tudott-e erről, a mai napig fogalmam sincs. Meg lett beszélve, hogy max egy hónapig maradok, aztán tiplizek máshova, mégiscsak privátszféra, meg miegymás. A csaj is belement, ennek külön örültem. Volt egy hónapom, hogy összekapjam magamat anyagilag - legalábbis akkor még azt hittem. Többször is egyeztettem a lánnyal, magamhoz képest maximálisan jófej voltam, szerintem.
Ehhez képest 24 óra sem telt a beköltözésem boldog pillanatai és a konyhás-sírógörcsös beszélgetés között, aminek az lett a vége, hogy tiplizzek el, mert ő ezt már nem bírja. 24 óra. 24 kibaszott óra, a kurva életbe!
Na, ez egy kicsit megviselt, ugyanis el kellett költöznöm egy olyan munkatársamhoz, akit kb 2 napja ismertem és hajlandó volt "befogadni". Csak szegény csaj pasiját sajnálom, aki szintén kollega ugye és még nálam is szarabbul viselte, hogy segget csinált a szájából a nője miatt. Dehát ilyen ez a popszakma. (A mai napig arról álmodozom, hogy szakít a csajjal és mondja, hogy költözzek vissza oda. Bár a Blahán van a kéró, de újépítésű és nagyon konkrét. NAGYON!!! Olyan helyen akarok élni...)
Így kerültem A-kollegától B-kollegához, aki az Üllői út mellett lakott egy "garzonban", ami volt vagy 30 nm összesen, ebből én kaptam egy ágynak kinevezett 180 cm hosszú kanapét (majdnem 190 magas vagyok) és egy dohányzóasztalt. Így voltunk mi ott hárman, a kanapé, az asztal meg én. 7 nm. Egy egész életet kellett bezsúfolnom 7 kibaszott négyzetméterbe, ruhákkal, párnával, 19 colos CRT monitorral, meg mindennel együtt.
Amúgy szerettem ott lakni. Lakájos volt. (Na jó, nem hazudok. Szar volt. A srác az elején még aránylag normális volt, aztán kezdett furcsán viselkedni, majd bunkózni, de ezt hagyjuk. Nem szóltam vissza, nem szólhattam, mert végülis ő tett nekem szivességet, hogy nála lakhattam. Bár a második és egyben utolsó hónapban már fizettem az albi felét. De sebaj.)
Elkezdtem hát saját albit keresni. Valami közelebbit a munkahelyemhez, mert dél-pestről átrongyolni észak-budára a reggeli dugóban (kocsival járt B kollega, így én is), nem túl fain dolog. Főleg, ha képtelen vagy a minimális tájékozódásra. 1, azaz egy útvonalat ismert a szentem és az van neki berögződve a mai napig. Egy rohadt hosszú, kerülő út. Én nem sokat vezettem életemben, 9 év alatt alig 2000 kilómétert, de szerintem én jobban eligazodok már Pesten, mint ez a született pesti, aki egyébként díszpéldánya annak a fajtának, aki miatt mindenki utálja a fővárost.
Szóval egyik pénteken ellátogattam ebből a célból a Fernc körútra. Mármint albikeresés céljából. Mikor leszálltam a metróról pár cigánygulyával a hátamban, felhangzott vivaldi: négy évszak, tavasz az aluljáróban, mondom de király egy kúltúrkörnyék. A szétgrafittizett falakat észre sem vettem. dúdolgatva felbaktattam a felszínre, ahol azonnal (télleg') lelejmoltak egy szál finom vájszroj cigarettával, dehát ennyi még belefare, gondoltam. A felszín aztán durvábban le volt lakva, mint az én régi albim 2 és fél év alatt, itt már lezdtem gyanakodni, miért hírdették olyan olcsón a kecót. A mocsoktól és a graffititől aztán nem is
látszódott a 43-as kapuja, de nagy nehezen megtaláltam, beengedtek, stb. Gangos téma, rohadó falakkal és egy pszeudó-fűréteg középen, kikopott filcszőnyegnek álcázva. Felbaktattam a második VH-s filmbe is beillő lépcsőkön, és közben Berlin bombázására gondoltam, magam se tudom, miért. A lakás maga aránylag rendben volt, leszámítva a sok szart, amit bútornak hívtak. Elszívtam a srácokkal egy cigit, mondom nekem sajnos mennem kell, pedig olyan szívesen elteáznék velük még, dehát na. Mondták, hogy oké. Mosolyogva visszafordultam az ajtóból és megkérdezetem: egyébként internet van? Hogyne, korlátlan. Mondom zsír. Ja, csak annyi a baj vele - folytatták, - hogy a szomszédból jön rúteren keresztül és a letöltés az le van szabályozva. Mondom kedves kompetens kollégának, de hiszen most mondtad, hogy korlátlan. Ja, ja, korlátlan, bármilyen oldalt be lehet hozni, de letölteni csak 1 gigát lehet. Vigyorogtam és elmentem.
A metrónál már vivaldi: tél című száma ment hegedűszolóról, mikor felugrottam a kukacra....
Szólj hozzá!
Prológus
2007.06.25. 14:56 M, az állat
26 éves, borostás, lusta, dohányzó ember vagyok.
Ez a mondat tökéletesen elmond rólam szinte mindent.
Miután ilyen frappánsan bemutattam szerénységemet, rá is
térhetünk a blog témájára.
26 évig éltem a pestiek által csak "vidék"-nek titulált
helyen. Tudjátok, ami nem Pest, az vidék. Bocsánat,
Vidék, nagy V-vel. Bár ez teljesen így igaz, de a pestiek
2 dolgot mindig kifelejtenek ebből az analógiából:
- vidékről nézve Budapest a vidék.
- ha nem lesajnálva ejtik ki ezt a szót, talán kevesebben
utálnák őket ezért.
Elképzelhetitek, hogy elröppent fiatalságom alatt mennyi
"bunkó pesti"-vel hozott össze a sors, és hogy milyen
hamar meggyűlöltem az egész fővárost, mondván, ahol ilyen
parasztok laknak, az nem lehet túl jó hely. Néhányszor
évente fel is utaztam muszályságból, mert ennek az
elbaszott országnak az elbaszott közlekedése persze
Pest-központú (erről nem tehet a mai ember, de ez más
kérdés). Utazásaim alatt pedig szinte csak a leggányabb
és legocsmányabb utcákat látogattam végig, ami mégjobban
eltökélt engem, hogy lenézzek mindent és mindenkit, aki
pesti.
Aztán én is felköltöztem.
Igen, irónikus bazz', talán túlságosan is. Kényszerűség
vitt rá, nem vagyok önkínzó típus. Történt, hogy Vidéken
már nem állt a zászló a cégnek, ahol dolgoztam, így
megélhetési okokból (értsd: éhhalállal küzdöttem)
keresnem kellett nagyon gyorsan egy másik céget, aki
alkalmaz. Ez meg is lett, de ahhoz, hogy egy pesti cégnek
programozzak, ahhoz XXI. század ide-vagy oda, nekem a
fővárosban kell lennem, aludnom, ennem, szórakoznom,
summa-summarum, fel kellett költöznöm. Ez legyen a
legkevesebb, gondoltam, hacsak nem akarok megmurdelni, szal' lenyeltem a békát és összecuccoltam.
Előljáróban annyit, hogy azóta sok mindent átérzek pesti oldalról, de még mindig nem bocsájtottam meg nekik demsky-t...
Ez a mondat tökéletesen elmond rólam szinte mindent.
Miután ilyen frappánsan bemutattam szerénységemet, rá is
térhetünk a blog témájára.
26 évig éltem a pestiek által csak "vidék"-nek titulált
helyen. Tudjátok, ami nem Pest, az vidék. Bocsánat,
Vidék, nagy V-vel. Bár ez teljesen így igaz, de a pestiek
2 dolgot mindig kifelejtenek ebből az analógiából:
- vidékről nézve Budapest a vidék.
- ha nem lesajnálva ejtik ki ezt a szót, talán kevesebben
utálnák őket ezért.
Elképzelhetitek, hogy elröppent fiatalságom alatt mennyi
"bunkó pesti"-vel hozott össze a sors, és hogy milyen
hamar meggyűlöltem az egész fővárost, mondván, ahol ilyen
parasztok laknak, az nem lehet túl jó hely. Néhányszor
évente fel is utaztam muszályságból, mert ennek az
elbaszott országnak az elbaszott közlekedése persze
Pest-központú (erről nem tehet a mai ember, de ez más
kérdés). Utazásaim alatt pedig szinte csak a leggányabb
és legocsmányabb utcákat látogattam végig, ami mégjobban
eltökélt engem, hogy lenézzek mindent és mindenkit, aki
pesti.
Aztán én is felköltöztem.
Igen, irónikus bazz', talán túlságosan is. Kényszerűség
vitt rá, nem vagyok önkínzó típus. Történt, hogy Vidéken
már nem állt a zászló a cégnek, ahol dolgoztam, így
megélhetési okokból (értsd: éhhalállal küzdöttem)
keresnem kellett nagyon gyorsan egy másik céget, aki
alkalmaz. Ez meg is lett, de ahhoz, hogy egy pesti cégnek
programozzak, ahhoz XXI. század ide-vagy oda, nekem a
fővárosban kell lennem, aludnom, ennem, szórakoznom,
summa-summarum, fel kellett költöznöm. Ez legyen a
legkevesebb, gondoltam, hacsak nem akarok megmurdelni, szal' lenyeltem a békát és összecuccoltam.
Előljáróban annyit, hogy azóta sok mindent átérzek pesti oldalról, de még mindig nem bocsájtottam meg nekik demsky-t...
Szólj hozzá!
